Magyar Fotográfusok Háza a Mai Manó Házban
Korábbi kiállítások
George Eastman Terem

 

Szilasi Gábor    Gábor Szilasi
2003. 09. 15. - 2003. 10. 21.

Megnyitó: 2003. szeptember 15. 18.00
A kiállítást megnyitja: Ronald R. Halpin rendkívüli és meghatalmazott nagykövet (Kanada)


  sajtóanyag letöltése

Ez a kiállítás, alkalom arra, hogy megtekintsék Szilasi Gábor 1956 előtti budapesti fotóit, valamint Kanada Quebec tartományában készült portréit, enteriőrjeit és a mindennapok építészetét megörökítő kép- tanulmányait.

Magyarországon kezdett fotográfiával foglalkozni, és alkotásainak alapvető jellegzetessége már ezeken a korai felvételeken is látható. Képei az ember viszonyát vizsgálják saját környezetében humanizmussal és finom humorérzékkel átszőve. Képeinek festőisége majdnem egyenértékű dokumentumszerűségükkel. Sajátos kívülállása még erősebb objektivitást kölcsönöz képeinek.


















Szilasi Gábor kiállítása a Mai Manó Házban

A Magyar Fotográfusok Háza- Mai Manó Ház (Budapest, Nagymező utca 20.) 2003. szeptember 15-től mutatja be Szilasi Gábor gyűjteményes kiállítását a második emeleti kiállítótérben.

Szilasi Gábor 1957-ben huszonkilenc évesen emigrált Magyarországról, és 1959-ben került Kanadába, pontosabban Quebecbe, Montrealba, ahol azóta is él. Itt rövid idő alatt a kanadai művészvilág egyik vezető személyiségévé vált.

Szülővárosában még nem volt hasonló, nagymérvű kiállítása.

Szilasi, akire az irodalmi és filmművészetbéli realizmus gyakorolta a legnagyobb hatást, még az 50-es évek elején, Magyarországon kezdett fotográfiával foglalkozni, és alkotásainak alapvető jellegzetességei már ezeken a korai felvételeken is láthatóak: képei az ember viszonyát vizsgálják a környezetéhez, illetve az embert ábrázolják saját környezetében, kellemes humorérzékkel, mély humanizmussal átszőve. Szilasi számára azonban a festőiség igénye majdnem egyenértékű a dokumentumszerűségével- ez alapján is Henri Cartier-Bresson szellemi rokonai közé sorolható. Szilasi egyébként, eltekintve néhány 60-as években látogatott kurzustól ill. műhelytől, autodidakta fotográfus.

Szilasit mindenekelőtt az állandóság és a változás ábrázolásának lehetőségei érdekelték és érdeklik ma is, legyen szó bár épületek fényképezéséről, vagy Montreal (és 1980 óta gyakoribbá váló látogatásai eredményeképp újra Budapest) utcáinak, lakóinak fotózásáról. Ilyen vállalkozás volt a Ste Catherine Street módszeres végigexponálása 1979-ben, majd tizenkét évvel később másodszorra is. Ugyanezt a kérdést járta körül 1990-ben a Montreal Museum of Fine Arts Monet –kiállítására készült színes sorozatával is, mely Monet Giverny kertjének festményeiről jól ismert részleteit mutatják 1990-ben, mint pl. a Japán hidat.

A vidéki Quebecet ábrázoló hetvenes években készült sorozatai (Charlevoix, Beauce, Lotbiniere, Abitibi, Lac St-Jean) az egyedi ember mindenkori, saját milliőjét keresik, majd dokumentálják, sokszor antropológiai igénnyel. Ugyanebben a felfogásban dolgozott egy apró olaszországi faluban is, Greve-ben 1986-ban.

A hetvenes években a személy és környezete iránt tanúsított kíváncsiságának képi megjelenítésére új műfajt teremtett: egy képpé kombinálta a fotó alanyáról készült fekete-fehér portrét és az enteriőrt (ahol a portré készült) megörökítő színes képet. Ezekkel párhuzamosan pedig, egész életműve folyamán megszakítás nélkül készítette portréit a legfőképp kanadai, de emellett amerikai, európai művészvilág szereplőiről. Körülbelül 1990-1992-től kezdve viszonya fotóinak alanyaihoz megváltozott: Polaroid képeket kezdett készíteni, női portrékat, és ezeken a képeken az ábrázoltak személyes környezete egyre inkább elveszti jelentőségét, a kamera (a kamerát tartó személy) egyre közelebb kerül tárgyához.

A jelek és a jelek tudománya iránt nagy érdeklődést mutató Szilasi fotóin ezt a kíváncsiságot „utcai jelek” megörökítésével elégíti ki: ennek eredménye az 1982 és 1984 között született LUX- sorozat, neonreklámok, neonhirdetések szériája, de az újabb, Budapesten készült képeken is láthatjuk nyomait.

Szilasi Gábor a vele készült interjúkban mindig hangsúlyozza, hogy mint alapvetően külföldi, külső szempontok szerint közelít a jellegzetes kétkultúrájú Quebechez ill. lakóihoz. Ez a sajátos „kívülállás” még erősebb objektivitást kölcsönöz a dokumentumfotónak.

Szilasi Gábor nemcsak fotográfus, a fotográfiát oktatta is. 1970 és 79 között a Collége du Vieux Montrealban, 1979-től a Concordia Universityn. Európában vendégprofesszorként Karkkóban tanított. A Stanford Universityn többször is járt, mint meghívott professzor.

1959 és 1970 között az Office Film du Quebecben dolgozott, ma pedig, a Mai Manó Ház kiállítására való készülés mellett, a Cinémathéque québecoise negyvenedik évfordulójára készít nagyméretű portrésorozatot.

 

Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház
1065 Budapest-Terézváros, Nagymező utca 20.
Telefon: 473-2666
Fax: 473-2662
E-mail: maimano@maimano.hu

Főoldal :: © 2002 Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház :: Impresszum